Charlie rákattintott a legfelső linkre és rögtön egy színes képekkel illusztrált online újságcikk jelent meg előtte. „HAMMOND ÚJABB ÓKORI LELETE! – kiáltotta a főcím hatalmas betűkkel. – „A mai Irak területén már az eddig ismert ókori civilizációk előtt is éltek népek? Hammond leletei mindenesetre ezt látszanak alátámasztani…” folytatódott a cikk és több fotón a néhai George Hammondot láthatta Babilon romjai között.

 Charlie újra kattintott és a következő oldalon Hammond egy tudományos konferencián éppen előadást tartott. Mellette szakállas tudós üldögélt mélyen az irataiba bújva, majd a következő fotón ugyancsak ők ketten: Hammond és ötven körüli, jó kiállású, szakállas kollégája. A képek mellett pedig kísérőszöveg: „DR. HAMMOND ELMÉLETEIT A LEGTÖBB SZAKEMBER TÁMADJA. Hammond újabb bizonyítékokat keres a kettős vagy többszörös teremtésre.”

Charlie beleolvasott a cikkbe, amiben a szigorúan tudományos módon gondolkodó szakértők kritizálták Hammond és társa, Al Wyman kreacionista elméleteit.

Charlie kilépett az oldalról, majd újabb kattintás után egy „TÁMADÁS A TÖRTÉNÉSZEK ELLEN” című videó kezdett letöltődni a gépére. Pár másodperc múlva elindult a felvétel: Hammond és szakállas kollégája egy egyetemi épület lépcsősorán sétáltak lefelé, miközben tucatnyi újságíró nyüzsgött körülöttük.

– Mr. Hammond, mire alapozza a most nyilvánosságra hozott, többek által spekulációnak tartott következtetéseit? – tolta mikrofonját egy újságírónő a tudós arcába. – Nem tart attól, hogy ezzel a tudóstársadalom előtt nullázza le az eddig elért eredményeit?

– Kollégámmal, Al Wymannel egyetemben – nézett a mellette álló szakállas társára Hammond. – elsősorban az ókori közel-keleti népek történelmét, mondáit tanulmányozva jutottunk arra a következtetésre, hogy nem csupán az özönvíz ténye bizonyított, hanem…

– Ebben semmi újdonság nincs – vágott közbe az újságírónő. – Sokan álltak már elő az özönvíz feltételezésével.

– Ez nem feltételezés, hanem… – magyarázta volna Hammond, de az újságírók tülekedni kezdtek körülöttük, így nem tudta folytatni. Al Wyman vitte tovább a szót:

– Nem is ez a lényeg, ez csupán egy mellékszál. A lényeg az, hogy kézzelfogható bizonyítékokat találtunk az emberi civilizáció többszöri kifejlődésének megtörténtére. Kollégámmal ellentétben én nem hívő tudósként azt kell, hogy mondjam, számomra is megcáfolhatatlan…

Képtelen volt befejezni, mert újabb lökdösődés kezdődött és az újságírók falán egy Che Guevera-pólós, huszonéves fiú tört át.

– Ezt cáfold meg, tudóskám! – kiáltotta, miközben az erek kidagadtak a nyakán. – Az a bűn, hogy ti szót kaphattatok!

A következő pillanatban, mielőtt még bárki megakadályozhatta volna egy literes turmixos poharat dobott a történészek felé. A pohár Wyman vállát találta el és a szétfröccsenő rózsaszín trutyi nem csak kettejüket, de a körülöttük állókat és a felvételt készítő kamerát is beborította.

A kép ugrálni kezdett, pár másodpercig még tartott a tolongás és a lökdösődés, aztán a felvételnek hirtelen vége szakadt.

Charlie nagyot szusszantva dőlt hátra.

Az eddigi anyagok végignézése után úgy érezte, a világ elsőszámú tudományos közellenségével hozta össze a sors. De miért lett ennyi kritikusa Hammondnak és Wymannek? Miért bélyegezték meg őket egy pillanat alatt? Azért, mert újszerű gondolatokat vetettek fel? Úgy gondolta, nem voltak ezek annyira furcsa teóriák. Legalábbis nem furcsábbak annál, mintha azt állítanák, hogy egy teknős tartja a hátán az egész Világmindenséget vagy az Olümposz csúcsán feltűnt egy hófehér szakállú, fehér ruhás öregember az alacsonyan szálló felhők között. A világ hall az ilyen elméletekről, megnézi őket a tévében, aztán nevetve legyint és harmadnapra el is felejti az egész, légből kapott dolgot.

Charlie nem nagyon volt képben a Bibliával vagy az egész kereszténységgel kapcsolatban, de nem is gondolta volna, hogy egy-egy újabb kutatási eredmény vagy feltételezés ilyen erős indulatokat válthat ki. Elvégre azt a könyvet már több ezer éve forgatja az emberiség. Minden lapját, minden mondatát ismerik és már régen, több ezerszer kielemezték…

Vagy nem is a vallás, a hit a lényeg? Hammondék tényleg valami olyat találtak, ami sértheti a tudomány eddig egyeduralkodó materialista nézetét a világ, az ember keletkezésével kapcsolatban?  Wyman ateistának vallotta magát, ebben a kérdésben mégis a vallásos Hammond mellé állt…

Ki érti?

Újabb kattintás, újabb oldal: több kép jelent meg Hammondról és Wymanről. Pár, teljesen hétköznapi felvétel kettejükről konferenciákon, előadásokon, ám a megszokott fotók mellett egy újabb keltette fel Charlie figyelmét. A két férfi vastag kabátokba burkolózva hóviharban állt, szőrös kapucnijuk épphogy felfedte az arcukat. Az újdonság azonban a tudósok arckifejezése volt. Hammond diadalmasan mosolyogva, hüvelykujját oké-jelre emelve állt a fehér fergetegben, míg mellette Wyman már halványabb mosollyal az arcán nézett a kamerába. És Charlie számára úgy tűnt, Wyman kedvetlenségét nem csupán a dermesztő hideg okozhatta. Hiába állt a kép felett – valószínűleg egy tudományos magazinból szerkesztették a weboldalra – a szenzációsnak szánt „ŐSI LELETEK AZ ANTARKTISZON?”  hangzatos cím, a férfi tekintete csalódottságot, keserűséget árult el.

 A szkenner csipogó hangon jelzett, mire Charlie összerezzent. A másik monitoron a szalvéta tökéletes, digitalizált mása tűnt fel. Charlie egy rúgással odagurította a székét, pár gombnyomással kimásolta a képet a programból és behelyezte egy kereső szoftverbe, ami azonnal kör alakú ábrák tucatjait kezdte végigpörgetni.

Pár pillanatig figyelte a műveletet, majd lassan visszagurult a másik monitorhoz, mert sejtette, hogy a számítógép jó ideig a rajzok beazonosításával foglalkozik majd. Fél szemmel visszanézett és látta, ahogy a szoftver egymás után egy spártai pajzsot, majd a Csillagok háborúja-mozik Halálcsillagának képét helyezte ki a képernyő szélére.

Aztán a kereső tovább pörgette a képek végtelen sorát.

Charlie a Google-ban újabb weboldalt nyitott meg. A betöltődő lesifotón Hammond és Wyman ültek egy reptéri váróban – egymástól két műanyagszéknyi távolságban. A képhez tartozó cikk főcíme, a „MÉGSEM RENGETIK MEG A VILÁGOT? HAMMOND ÉS WYMAN – A TÖRTÉNELEM-TUDOMÁNY ZSÁKUTCÁI?” mindennél jobban alátámasztotta a kép hangulatát és az alcím –„Hammond vallási feltételezései nem bizonyíthatóak?!” – sem sugallt semmi jót.

Charlie felállt, úgy érezte, eleget látott, hogy nagyjából képben legyen a két tudós közös pályafutásával, sikereikkel és kudarcukkal. Kisétált a szobából át a fürdőbe és vetkőzni kezdett.

Nagyjából már sejtette is, hogy mi lesz a következő lépése…

(folyt.)