Estefelé járt idő, a konvoj egy domboldalon kapaszkodott felfelé. A poros út nyílegyenesen vezetett a tetőn álló kis falu első házai közé, a magas hegyek közt lebukó nap vörösre festette az ég alját, ahogy az autók maguk mögött porfelhőt kavarva közeledtek a településhez. A távolban, fenn az égen a két támogató Apache helikopter teste csillogott, személyzetük és kameráik a környezetet pásztázták – elvileg biztonságos területen jártak, ám inkább többet adtak az óvatosságra, mint a vakmerő magabiztosságra.

Az első Humvee-ban Roger főtörzs hátrafordult a mögötte üldögélő Alhez és a mellette ücsörgő tizedeshez, aki beszálláskor Gerrardként mutatkozott be a történésznek.

– Ha átjutunk a falun még vagy húsz mérföld és Amediben leszünk – informálta őket Roger. – A járőr ott éjszakázik és reggel indulunk tovább, aztán vissza a bázisra. Maguk meg mehetnek tovább a kísérőikkel, Mr. Wyman. Már ha leszervezték.

Al válaszolni akart, de ekkor megszólalt a rádió:

– Teknőc 1, itt Haley, vétel – hallották a pilóta hangját.

– Mondjad, Cochise 1 – válaszolt Roger.

– Két percen belül elérjük a falu határát. Vége.

– Rendben, vége – válaszolt a főtörzs, majd társaihoz fordult. – Most kicsit rázósabb lehet majd a dolog. Figyelnünk kell.

Gerrard tizedes szó nélkül felmászott a lőállásba és kibiztosította a toronyra szerelt M249-es géppuskát. Al aggódó tekintetét látva Roger azért hozzátette:

– Ne parázzon, csak ritkán lőnek ránk errefelé!

Al bizonytalanul bólintott, miközben Roger a rádióért nyúlt.

– Készültség! – adta ki az utasítást.

Ahogy az Apache-ok hangosan dübörgő motorral elhúztak felettük, a harmadik Humvee-ban Charlie és Scarlett fészkelődni kezdtek Sands mögött. Terepjárójuk lövésze már a toronyban állt és fegyverével a falu szélét pásztázta.

– Itt Haley, vétel – hallatszott recsegve a nyitott rádiócsatornán.

– Mondjad, Cochise 1, vétel – válaszolt Roger.

– RR – folytatta Haley pilóta –, Cochise 2-vel áthúzunk a falu felett és végigpásztázzuk a hegygerincet.

– Rendben – hallották ismét Roger hangját.

A kép helikopter magasabbra emelkedett és lassan átrepültek a falu felett.         A nap már érintette a horizontot és a kezdődő szürkületben egy birkacsorda tűnt fel a falu határában, de jópár állat gazdájuk nógatása ellenére elcsatangolt, keresztezve a konvoj útját. Az első Humvee a közelükbe ért, a sofőr dühösen dudálni kezdett az állatokra, mire azok lefutottak a földútról és néhány csenevész fa és egy összedőlt ház romjai közé menekültek. Aztán ennek ellenére újabb birkák szabadultak el és egyenesen az autók elé szaladtak. Társaik követték őket, így pár másodperc múlva már a fele csorda a terepjárók előtt állva, ugrándozva bégetett. Gazdájuk dühösen indult feléjük, botjával zavarva őket távolabbra.

Sands őrmester a rádióért nyúlt.

– Akadály előttünk, patások az úton – tájékoztatta a többieket.

Roger főtörzs hangja recsegett a vonalba:

– Rendben, figyeljetek! Bármikor feltűnhetnek G-had Joe-k!

– Roger, Roger! – válaszolta Sands majdem röhögve.

– Jól van, elég lesz a marhulásból!

– Rendben, Rupert.

– Az anyád…!

Charlie lanyhuló érdeklődéssel bámult kifelé a páncélozott ablakon, a birkák nem jelentettek túl komoly veszélyt sem a küldetés, sem pedig az ő személyes biztonságukra.

Az állatok a nógatás és erős botütések hatására futni kezdtek, de egyenesen keresztbe az út másik oldalára. Az első Humvee kénytelen volt lassítani, ha nem akarták, hogy pár dög halálra gázolásával magukra szabadítsák a helyiek haragját.

Charlie épp a szerteszét bóklászó állatokat figyelte, amikor a házromnál a ledőlt falak mögött két férfi állt fel. Nem látta tisztán, de úgy tűnt, mintha egyikük egy Sony kamerát tartott volna a kezében – és egyenesen a konvojt filmezte!

–  Hé, ott van két fickó egy… – kezdte mondani Sands-nek és Scarlett-nek.

A birkák egy része átjutott az autók előtt, a másik felük riadtan visszafordult. Gazdájuk botjával hadonászva, mérgesen kiabált a konvoj felé, a katonákat hibáztatva a csorda szétszéledéséért. Az első autó tornyában álló lövész, Nelson vigyorogva visszaintett neki. Ekkor a Humvee váratlanul lelassult. Nelson érezte, ahogy egy kis időre valami megfeszül az orra előtt, majd a következő pillanatban a feje magasságában fémes pengéssel elpattant. Nelson keze a levegőben maradt, mosolya lehervadt és önkéntelenül is behúzta a nyakát, ahogy a drótvágó kettészelte a lefejezésére kifeszített huzalt.

– Ott van két faszi a kezükben kame… – kezdte ismét Charlie, de nem tudta befejezni, mert…

…a második Humvee mellett bóklászó birkák egyike hirtelen véres, apró hús és csontdarabokká vált! A robbanás egy pillanatra vakító fénybe vonta a szürkületet, vérrel és belsőségekkel borította be a második Humvee-t. A lökéshullám hatalmas port tolva maga előtt villámgyorsan táguló körben végigrohant az autók között, beszáguldott a falu házai közé és teljesen betakarta a kétségbeesetten menekülő birkákat is.

Ahogy a robaj lassan elült, a poron keresztül minden irányból „Allah Akbar! Allah Akbar!”– kiáltások harsantak fel, majd a következő pillanatban láthatatlan fegyveresek nyitottak tüzet a konvojra. Lövedékek süvítettek mindenfelé, acél kopogott a fémen és az autók tetején kerepelni kezdtek a géppuskák: az amerikai lövészek szinte teljesen vakon viszonozták a tüzet, mivel az ellenség túl jól elrejtőzött a szürkületben.

A találatot kapott Humvee nyikorogva, defektes jobb oldali gumikkal gurult ki a porfelhőből. A robbanás ereje beszakította a szélvédőt, éppen ott, ahol pár másodperccel korábban még Al üldögélt. A félig letépett ajtókat, a motorházat, a tetőt, azaz a terepjáró szinte teljes egészét ráfröccsent vér és húsdarabok borították. A Humvee lassan megállt az útszéli árokban, de ezzel el is zárta a falu felé vezető utat.

Ekkor mintha csak erre vártak volna, a fák és a bokrok közül, a falu házainak irányából fegyveresek vették össztűz alá a roncsot. Miközben az autókból kiugráló és biztonságos pozíciót felvevő katonák nyomjelzős lövedékek százaival szórták a támadókat, a teljesen elcsendesedett első Humvee-ban senki sem mozdult. Sem Gerrard, sem Roger, sem pedig Al. Senki…

A sort záró autó nem sérült meg, de a szerencsétlen birkából ők is kaptak rendesen. Miközben Sands és emberei a Humvee-ból kiugrálva viszonozták az ellenséges tüzet, Charlie és Scarlett a parancsnak megfelelően a nyakukat behúzva, fejükre hulló üres hüvelyek között rettegve figyelték az eseményeket.

Illetve csak Charlie tette azt, mert a lányon egyáltalán nem látszott, hogy félne a csatától vagy a haláltól. Mi történhetett vele az elmúlt években, amíg nem találkoztak? – gondolta Charlie éppen akkor, amikor egy RPG rakéta süvített el mögöttük, kishíján leszakítva a Humvee hátulját.

Sands kopogott be a szélvédőn.

– Kifelé, be a kocsi mögé! – próbálta túlkiabálni a csatazajt, aztán a rádiójába kezdett beszélni. – Haley, itt Sands! Húzzatok vissza, kilőtték RR-éket!

Aztán felemelte a fegyverét és ismét tüzelni kezdett a romok közt bujkáló ellenségre.

Egy perce tartott már az összecsapás és a por végre teljesen elült. A katonáknak sikerült megtisztítaniuk az út egyik oldalát: ott féltucatnyi támadó holtteste hevert az egyre növekvő sötétségben. Így most a falu felőli részre, a házromra és a csenevész fákra, bokrokra zúdíthattak össztüzet. Ahogy Charlie és Scarlett a biztonságos oldalon kimásztak a terepjáróból, két könnyebben sérültet vettek észre, akiket a lövéssorozatok között a csapat egészségügyi katonája látott el.

Az első Humvee-val eddig senkinek sem volt ideje foglalkozni. Scarlett a fedezékéből most odanézett, mozgolódást látott a roncsban. Roger főtörzs és a lövész, Gerrard tizedes kászálódtak kifelé koszosan, véresen, szakadt egyenruhában. Még kábák voltak a robbanástól, mégis próbálták kiráncigálni a mozdulatlan sofőrt a kormánykerék mögül. Scarlett ekkor vette észre a rongyos, porral vastagon befedett testet, ami a leszakadt ajtó helyén, a kocsiból félig kilógva, karjaival a földet érintve hevert tehetetlenül. Az arca merő vér és húscafat volt, a sisakját lerepítette a légnyomás, de a lány még így is felismerte…

– AL! AZ OTT AL! – kiáltotta Scarlett, majd kiugrott a Humvee fedezékéből és futni kezdett a roncs felé.

Charlie döbbentett nézte Scarlett őrült akcióját.

– SCARLETT, ÁLLJ MEG, TE HÜLYE! – üvöltött utána és bár a pulzusa az égben járt, az adrenalin majd szétrobbantotta a testét és úgy érezte, elájul a félelemtől, de a lány után vetette magát.

Őrült ez a csaj? Vagy nem érez félelmet? – villant át az agyán, amikor fél szemmel látta, ahogy az egyik fa mögül szakállas fegyveres emelkedett fel és egyenesen Scarlettet vette célba. Lőni azonban már nem volt ideje, mert a harmadik Humvee lövésze egy hosszú gépfegyversorozattal leszedte.

– Érkezünk, RR! – reccsent meg Sands rádiója és a falu felett feltűnt a két Apache helikopter.

– Állj már meg! – kiáltott Charlie a még mindig rohanó Scarlett után.

Valahonnan a semmiből egy újabb RPG rakéta érkezett, elsuhant mögöttük, telibe kapta a harmadik autót, de szerencséjükre nem robbant fel: lepattant a páncélzatról, végül nem messze onnan, a talajon robbant fel. Bár sérülést nem okozott nekik, de Charlie-t és Scarlettet is letaszította a lábáról: nagyot nyekkenve értek földet a Humvee mögött. Lövedékek pattogtak körülöttük, ezért Charlie megpróbálta leszorítani, a földön tartani a lányt. Scarlett azonban nem hagyta magát.

– Maradj már lent! – szólt rá Charlie idegesen erőlködve.

Scarlett nyögve szembefordult vele és a szemében olyan, félelem nélküli aggodalom és elszántság tükröződött, ami teljesen elgyengítette Charlie-t.  Engedj el, meg kell mentenem őt – mondta szavak nélkül a lány tekintete és Charlie érezte, Scarlett lassan kicsúszik a kezei közül.

– Ne hagyj itt! Ne menj el megint!

Charlie maga sem tudta, hogy kijött-e hang a torkán vagy a szája csak szótlanul formálta a szavakat, de úgy tűnt, nem tudja a lányt visszatartani.

Scarlett lassan, de határozottan kiszabadította magát és a csatával mit sem törődve kúszni kezdett a jó tíz méterre füstölgő roncs felé, ahol Roger és Gerrard viszonozták a tüzet, míg a sofőrjük lassan éledezett mellettük.

Al még mindig nem mozdult!

– Sands, hozzátok a Hernyót, vessünk véget a bulinak! – kiáltott Roger a rádiójába, miközben az őrmesternek integetett.

– Vettem, RR, odapörkölünk – válaszolt Sands és visszaintett. – Hazazavarjuk a népet!

Charlie szíve a torkában dobogott, ahogy Scarlettet látta kúszni a sérült autó felé. Még három méter… a lány semmivel sem törődve közeledett Alhez… még kettő… lövedékek süvítettek el felette és tépték fel a talajt körülötte… még egy… és…

…és odaért! Scarlett a biztonságos oldalon feltépte az ajtót, majd félig bemászva megragadta Al szakadt nadrágszárait és berángatta a kilógó testet.

– Mit csinál? – vette őt észre Roger, de nem kapott választ a kérdésére; helyette egy sokadik RPG süvített el közvetlenül mellettük és robbantotta apró szilánkokra az egyik fa törzsét.

A helikopterek közeledtek, de még mindig nem értek oda hozzájuk – jó tíz másodpercnyi idejük volt hátra, hogy beszállhassanak az összecsapásba.

Charlie elképedve figyelte a lányt, majd összeszedte minden bátorságát és ő is elindult Scarlett után. Nem variált a kúszással, felpattant és rohanni kezdett a roncs felé. Még soha életében nem szedte ilyen gyorsan a lábát!

Sands éppen egy nagykaliberű, duplacsövű fegyvert vett ki a terepjáróból, amikor meglátta a kétszemélyes mentőakciót: Charlie majdnem szabályos tigrisugrással vetette be magát Scarlett mögé és kis híján elsodorta a lányt.

– Hülye civilek! – morogta Sands és kibiztosította a fegyvert. A futurisztikus szerkezet mindkét oldalán ovális tár volt, amikből egy-egy vezeték vezetett a csőig. Sands meredeken felemelte a Hernyót, majd meghúzta a ravaszt: csendes pukkanással, majd süvítő hang kíséretében az egyik vastag vezeték kiszáguldott a csőből és harminc métert repülve a fák közé érkezett. Sands újra lőtt, a második, hernyószerű vezetéket az épületrom leomlott falai közé küldte, úgy, hogy mindkettő huzal vége a fegyverben maradt.

A kilőtt Humvee-nél Scarlett és Charlie sikeresen visszacibálták Al mozdulatlan testét a roncs biztonságos oldalára. Roger főtörzs felettük állva lőtte az ellenséget, majd a mozdulatlan testre nézett és szó nélkül bekapcsolta a rádióját.

– Egy ember elesett – közölte szenvtelen hangon. – Ismétlem: egy civil meghalt.

A porban hanyatt fektették Alt. A feje, a felsőteste csupa merő vér és húscafat volt – reménytelenül halottnak tűnt. De Scarlett még reménykedett, ezért gyors mozdulatokkal megtisztította a tudós arcát.

Húsz méterrel távolabb Sands őrmester kiabálta túl a csatazajt.

– ROBBANTÁS! ROBBANTÁS! – üvöltötte.

– Neki már vége – magasodott Scarlett fölé Roger főtörzs. – Később majd elvisszük a testét, keressenek inkább fedezéket!

Az amerikaiak lehúzódtak, Sands őrmester megnyomott egy gombot a Hernyón, mire a kilőtt vezetékek egymást követő, sorozatos detonációkkal felrobbantak. Emberi sikolyok hallatszottak, a fák és a romok közül, fa, por, törmelék és ruhafoszlányok repültek szerteszét. Pár pillanatig síri csend borult a csatatérre, csak a visszahulló apró darabok és a közeledő Apache-ok zaja hallatszott, majd…

…az életben maradt ellenállók újabb, még hevesebb lövöldözésbe kezdtek! A házak takarásból egy pick-up érkezett az erősítéssel: az autó lefékezett és a platójáról féltucat újabb támadó ugrált le!

Scarlett szakszerű mozdulatokkal megvizsgálta a tudóst: két kézzel ráfogott Al lábaira, majd karjaira és végigtapogatta azokat. Vérző sebeket keresve ugyanezt a mozdulatot megismételte a hátán és a mellkasán is.

– NINCS RAJTA SÉRÜLÉS! – próbálta túlkiabálni a zajt. – MÉG ÉL!

Roger főtörzs hajthatatlan volt:

– Menjenek innen! HALOTT!

– Kemény tűz alatt vagyunk, RR! – vágott közbe Gerrard tizedes. – Hol vannak a helikopterek?

Hosszú gépfegyversorozat kopogott végig a terepjáró oldalán, mire mindannyian lekuporodtak.

És ekkor mintha csendes, a harc tombolását csitító szellő suhant volna át felettük! A csatazajt hirtelen messziről, tompán hallották, nyugalom, békesség borult föléjük egy pillanatra. Charlie és Scarlett meglepetten néztek az égre.

Talán csak egy röpke másodpercig tartott az egész, a csendet hozó védőburok elillant, aztán hatalmas szél támadt és apró porszemcsék milliói lepték be őket. Majd egyre erősödő, süvítő hang rohant feléjük minden más zajt elnyomva…

Aztán a következő pillanatban fülsüketítő robajjal Cochise 1 és Cochise 2 húztak el felettük. Gépfegyvereikből lángoló poklot szórtak a támadókra. Az ég szinte nappali világosra váltott a nyomjelzős lövedékek százai nyomán, ahogy azok a végítéletet megidézve lecsaptak a fegyveresekre. A helikopterek végül szétváltak és jobbra-balra emelkedve elhúztak a csatatér felett.

– Menjenek már innen! – kiáltott Roger újra a két útban lévő civilre.

– Nem halott! – üvöltött vissza Charlie, miután Scarlett után ő is megvizsgálta Al pulzusát: a szíve gyengén vert, de életben volt! – Narkolepsziás!

– Mi? – kérdezett vissza az őrmester, majd megeresztett egy sorozatot.

– NARKOLEPSZIÁÁÁÁÁÁS!

– Micsoda? Drogos?

– BETEEEEEG! – kiáltotta Scarlett türelmetlenül, miközben Al arcát masszírozta. A tudós halkan felnyögött és lassan kinyitotta a szemét, tekintete teljesen zavarosnak tűnt, látszott, nem fogja még fel, hol van.

Roger a falu tíz méterre lévő első háza felé mutatott: a vályogkerítésen egy RPG ütötte nagy lyuk tátongott.

– Ha él, akkor vigyék fedezékbe! Itt szétlövik magukat – mondta, aztán elővette a rádióját. – Haley, Wukovich, meg kellene tisztítani a terepet a házak felé.

– Oké… – hallatszott szinte egyszerre mindkét pilóta hangja.

A két helikopter megfordult, majd újra a harctér fölé repültek, hogy véget vessenek a lövöldözésnek.

– Rárepülünk. Én kezdem – szólt a rádióból Haley.

– Rendben, takarítok utánad – válaszolt a társa.

Al aléltan feküdt a Humvee mellett és még mindig zavaros volt a tekintete. Távolabbról, a fák közül egyre elszórtabb lövöldözés hallatszott.

A tudós lassan felemelte a fejét, mire Scarlett hajolt föléje:

– Al, robbanás történt, de minden rendben lesz.

– A nyakánál fogják meg a repeszállót! – okította őket Roger főtörzs. – Ha jelt adok, cibálják át oda, a lyukon keresztül. Így csinálják…

– Tudom, tudom, nem gond – válaszolta a lány türelmetlenül.

Scarlett a megfelelő helyen megragadta Al repeszálló mellényét, majd a tétovázó Charlie kezét is odatette.

– Együtt könnyebben megy – mosolygott Charlie-ra.

– Oké, kislány, készüljenek! – szólt Roger és tüzet nyitott a fák közé, mögötte ugrásra készen Scarlett és Charlie lapultak, hogy a jelre Allel meginduljanak a fedezék felé.

– Jöjjön hát a pokol – hallatszott Haley pilóta hangja és helikoptere tűzelőállásba emelkedett.

Felüvöltöttek a gép fegyverei és a sorozat lekaszált három, a falak mögött lapuló ellenállót. Aztán egy AGM-114 Hellfire rakéta indult útjára: cikázva átszáguldott a terep felett és telibe találta a támadók éppen indulni készülő pick-upját. A sofőr már hiába adott gázt, egy méter megtétele után ő és az autó is egy hatalmas robbanás lángjában tűntek el.

– Takarítót kérünk – szólt Haley, miközben az ezerfelé szétrepülő roncsdarabokat figyelte.

Felhúzta a gépét és a helyét rögtön Wukovich vette át, megállíthatatlan pusztítást szórva a még ezek után is életben maradt támadókra.

– Menjenek! – intett Roger főtörzs, mire Scarlett és Charlie rohanni kezdtek, maguk után vonszolva Alt.

A tüdejük zihált, a lábuk elgyengült, ahogy görnyedten, a fedezőtűz takarásában cibálták Alt a falon tátongó lyuk felé. Három méteren túl voltak… ötön… folyamatos gépfegyverzaj süketítette meg őket… hét méter már meg volt… felporzott a talaj körülöttük: valamelyik ellenálló mindent túlélt és viszonozta a tüzet… kilenc… Charlie fájdalmasan felkiáltva a fenekéhez kapott… tíz… botladozva, szinte vetődve estek be a lyukon, halomban egymásra zuhanva.

Túlélték!

A két Apache nagy kört írt le, majd infrakameráikkal a terepet pásztázva, elhúztak a fejük felett. Charlie, Al és Scarlett egymáson feküdtek és ügyetlenül lökdösődve próbáltak talpra állni. Charlie feneke iszonyatosan fájt a vérrel átitatott nadrágja alatt, a szeme könnyezett a fájdalomtól és tisztában volt vele, hogy valaki eltalálta – de még sem ereje, sem pedig bátorsága nem volt ahhoz, hogy megnézze a sebet. Scarlett alig kapott levegőt, de megpróbált kimászni a rakás legaljáról, Al pedig erőtlenül forgolódva, sikertelenül próbált felülni – a feje hasogatott és iszonyúan tompa volt.

Charlie négykézlábra emelkedett. Csak ekkor vette észre, hogy pár méterre két fiatal, húsz év körüli fiú áll velük szemben. A sötétség árnyékot borított rájuk, de Charlie jól látta, hogy mindketten szovjet gyártmányú, módosított AK géppisztolyt szorongattak a kezükben. Talán most vettek részt először fegyveres összecsapásban és úgy gondolták, a fal mögött elbújva túlélhetik a mészárlást. A keze remegett, ahogy a három földön heverő embert nézték. Charlie még mindig négykézláb, dermedten állt, amikor Scarlett is észrevette a fiúkat. És ekkor az egyik fegyver lassan, nagyon lassan felemelkedett. Scarlett még mindig hasalt, de már semmit sem tehetett! Charlie is csak annyit, hogy védekezőn maga elé emelte a kezeit. Az AK csöve egyenesen rájuk irányult…

…és ekkor Charlie tekintete találkozott az éppen ölni készülő fiú tekintetével – mindkettejük szemében ugyanaz a rettegés…

A két Apache újra eldübörgött felettük. A fiú remegő ujja meghúzta az elsütőbillentyűt. És semmi sem történt! Vagy a fegyver nem volt felhúzva, vagy kibiztosítva vagy...

Két rövid géppisztolysorozat csattant fel közvetlenül mögöttük és a fiúk összecsuklottak. A rájuk célzó AK végül elsült és miközben a testek a földre zuhantak, a kilőtt lövedékek végigszántották a talajt Charlie-ék között, de szerencséjükre egyiküket sem sebesítették meg.

Al nyögve felült.

– Csak nincs valami baj? – kérdezte erőtlenül, zavaros tekintettel.

Egy-két, vaktában elsütött, inkább csak ijesztgető, mint pusztításra szánt lövés dörrent még a sötétben.

Aztán csend lett.

A kamerát szorongató férfi megnyomta az OFF gombot és a HD felvevő kijelzője elsötétedett. Nem volt már mit tennie: életben maradt társai elmenekültek, a mellé testőrként állított fegyveres már holtan feküdt valahol hátrébb. Két nyomjelzős lövedék érkezett a konvoj irányából, épphogy csak elkerülve a kamerást. Ezek felrakták az éjjellátókat – gondolta és görnyedten lopakodva elmenekült az elcsendesedett csatatérről.

(folyt.)